Elérkezett az idei programtervünk legfontosabb, és legnagyobb túrája. A szeptember 10 és 14 között szervezett Szlovénia-Olaszország túra. A túrát sok előkészület előzte meg, a tervezett útvonal megismerése, a szálláshelyek kiválasztása, a logisztika és az utazás megtervezése, valamint bátor csapatunk toborzása.

10-én a Budafoki útról kezdtük meg az utunkat 15 fővel, 3 kisbusszal. Az utat szakaszosan tettük meg, kisebb-nagyobb pihenőkkel tarkítva. Az utat nehezítette, hogy szinte mindvégig szakadó esőben haladtunk, így kissé megijedtünk, hogy túránkat el fogja mosni az eső, de szerencsére nem így lett. Az első szállásunk Bohinjska Bela településen volt, ahol már kiegészültünk 16 főre. Az időjárás miatt nem tudtuk megkezdeni a 0. napi túránkat, így inkább a csapatunk szórakozással, és a település megismerésére szánta az időt.

11-én reggel, kissé hűvösen és párásan, de eső nélkül megkezdtük hivatalosan is a kerékpáros túránkat. Pár kisebb településen áthaladva elértük a kerékpárutat, és irányba álltunk, a Slap Savica, azaz a Bohinji-tó melletti Száva Vízeséshez. A túra változatos volt. Az előző napi egész napon át tartó szakadó eső egyszerűen kigyöngyözte a környezetünket. A természet lágy hangja, a patakok-folyók-vízesésesek gazdag csobogása, a fák hangjai a lágy szellőben, valamint a változó fényviszonyok az árnyék és fényjátékok, amelyek tarkították a környező hegységeket. Ezek általában egyszerű hatások, de ennyire összhangban még sose tapasztaltuk, így habár még alig kezdtük meg a túránkat, már tudtuk, ez eddig a leghangulatosabb hely, ahol jártunk. A Száva Vízeséshez vezető utat nehezítő emelkedőt először kerékpárral, majd gyalog is meghódítottuk, ahol a vízesés csodálatos látványa lenyűgözött Mindenkit. Kissé fáradtan, de a szállásra érkezve még egy kisebb kerékpár túra várt ránk, a Bled-i tó meglátogatása, illetve egy vacsorahelyszín keresése. Ahol egy magyar származású étterem tulajdonosnál lakmároztunk, így aztán Mindenki teljes elégedettséggel zárta a napot.

12-én folytatva az előző napi lendületet, haladtunk a második szállás felé, Kranjska Gora településre. Az utunk először a Bled-i tóhoz vezetett, ahol erőt gyűjtöttünk és megkezdtük a folyamatos emelkedésünket a szállás irányába, jó hír, hogy nem csak a magassági szintek, hanem a társaság hangulatának a színvonala is folyamatosan emelkedett. A látvány, az összetartás folyamatosan segítette csapatunk elhívatottságát, hogy új magaslatokat hódítsunk meg. A szálláshoz közeledve kis csapatunkat felcsigázta a településen fellelhető turizmus, és éttermek kínálata, így nagy lelkesedéssel csekkoltunk be a szállásra, és fedeztük fel ismételten a település adta lehetőségeket.

13-án az utolsó tekerésünk következett. A szállást elhagyva először Tarvizot látogattuk meg, majd az Alpok-Adria millenniumi vasút kerékpárvonalon ereszkedtünk utolsó szállásunk felé, Gemona del Friuli településre. Az előző napok emelkedőit figyelembe véve simán haladtunk, csak gurultunk és gurultunk, hol az épített környezet szépségei, hol a természet adta látványosságok között tekerve vidáman faltuk a kilométereket.

A túra során a közös reggeli főzések, kávézások, egymás cukkolása, valamint a látvány felejthetetlenné tette nekünk ezt a túrát. Úgy gondoljuk, hogy az eddigi legjobban sikerült túránk volt, és ebben az a csodálatos, hogy igazi csapatmunka hozta meg az érett gyümölcsöt, ugyanis a túrát több ember kőkemény munkája hozta össze, a társszervezőink, az MVM Sportegyesület, a flottás kollégák, sofőrjeink önzetlen és fáradhatatlan munkája, és kis csapatunk Mindent meghódító elhivatottsága gondoskodott arról, hogy sokáig emlegessük ezt a túrát! Szeretném megköszönni Mindenkinek, aki segítette a túra létrejöttét, és az időjárásnak külön köszönet, mert amikor tekertünk kegyes volt hozzánk, és nem áztunk el!

Közösségünk alappillére, mint a kerékpár küllők, egymást segítve biztosítsuk a stabil és biztonságos haladást a célunk irányába!